Ó, ó, bocsánat... és Minimum Party

Megírtam a tábori beszámolómat, és aznap nem működött rendesen a megjegyzésküldés. Később előkerültek, mind, sorban, de én közben beállítottam a megjegyzésmoderálást. És el is felejtettem. A megjegyzéseket pedig nem kaptam meg e-mailben.
Kissé csodálkoztam, hogy nem ír senki semmit a madárhoz, de hát gondoltam, nyaraltok, jobb dolgotok van, meg különben is, volt már egy nagyon hasonló madaram...
Ma vettem észre, véletlenül, a szemem sarkából, hogy 23 megjegyzés vár moderálásra.
A moderálást kikapcsoltam, és többet ilyent nem teszek. Bocsánat, mindjárt válaszolok mindenkinek...


De addig is, egy rövidke reklám, mégpediga Minimum Partyhoz, ahová én még sosem jutottam el, de ahová mindig is szerettem volna.

És ez is összejön az idén: én fogom vezetni a nemezműhelyt. Nagyon boldog vagyok, nagy feladatnak érzem, és nagy kihívásnak is. Az idei tábor a káosz köré szerveződik, és így szól az én műhelyleírásom:

Ebben a műhelyben az anyagi világ káoszából kiindulva alkotjuk meg saját, illetve közös tárgyainkat. Azt tapasztalhatjuk meg, hogy különböző anyagok (ritka szövésű textilek, fonalak, csipkék, gyöngyök, kavicsok, fadarabok) hogyan nemezelődnek a gyapjúszálak közé, és a tárgy hogyan teremti meg saját rendjét a szavakon innen. Hozd magaddal kincseidet, emlékeidet, készítsünk számukra zsákot, zsebet, kacsalábat!

A Minimum Party egy összművészeti alkotótábor, bővebb infóért nézzetek szét a honlapon: www.minimumparty.org.

Én már nem csodálkozom azon, hogy milyen egybejátszások és véletlen fordulatok épülnek egymásra az életemben: csak hálásan gondolok arra, aki odafentről segít, és Rátok, akik olvastok, biztattok, és kommenteltek. És Inge Eversre, akiről régebben sokat olvastam, és akivel a magyarlukafai táborban végre találkozhattam, tanulhattam tőle, és akire gondolva írtam meg a műhelyleírásomat...