HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2013. december 16., hétfő

Így készül a nemezcsengő

Nagyon köszönöm a leveleiteket, amelyekben érdeklődtök, hová lettem, és hová lettek a hendimédik. Jól vagyok, szerencsére, bár nagyon hiányzik a nemezelés, és mostanában elkezdtem fejben nemezelni. És papíron. Hogy a terveim legalább ne felejtődjenek el, és hátha akad majd egy-egy kis szabadidőm, amikor újra nekilátok. Szóval addig a hendimédik a fejemben lapulnak, a szerencsésebbek papíron... 

De most nem erről akartam írni. Ajándékot készítettem Nektek: a nemezcsengő elkészítésének leírását. Nem ördöngősség, aki készített már labdát, sík lapocskát (a nyúlról nem is beszélve), bátran nekiláthat. Minimális anyagszükséglete van, a kész csengő 2 dkg. Én bundagyapjúból készítettem, de lehet szalaggyapjúból is, annál viszont arra kell vigyázni, hogy vékony rétegekben kell felcsavargatni a kezünkre, összesen készítsünk 8 réteget.



Válasszunk le egy kis sávocskát a bundagyapjúból, simítsuk kézfejünkre, párhuzamosan az ujjainkkal.


Egy újabb  réteget csavarjunk körbe-körbe kezünkön, majd még egy vékony réteget tegyünk ujjainkkal párhuzamosan, egy negyedik réteggel pedig födjük le körbe-körbe.


Csepegtessük bőven le szappanhabbal. Hatalmas koncentrációt igénylő feladat, de feltétlenül szükséges elvégezni.


Simogassuk meg óvatosan, tapasztgassuk rá a gyapjút a kézfejünkre.


Óvatosan hajtsuk befele a széleket, majd finoman elkezdhetjük simogató mozdulatokkal nemezelni, egészen addig, amíg a gyapjúszálak összekapaszkodnak, és ha megcsippentjük, nem tudjuk egyenként felemelni őket.


Ekkor vegyük le félig kész csengőcskénket a kezünkről, jól- jól sodorgassuk meg tenyerünkben. Időnként bontsuk ki, rendezgessük el, ha túl habos, itassunk le a habból egy törölközővel, ha meg túl száraz, csepegtessünk rá újabb adag habot. Ha már teljesen megnemezelődött, mossuk ki csap alatt jó forró vízzel, és ezután is sodorgassuk meg minden oldalról.


Ha kész vagyunk, húzogassuk bátran, amíg csengőformája lesz a nemezünknek. Ahol szeretnénk, hogy szűkebb legyen, ott ujjaink élével jól-jól sodorjuk meg. Ahol meg bővíteni szeretnénk, ne sajnáljuk, jól tépázzuk meg. Persze, csak ha már kész a nemezünk, különben széttépnénk. 


Kössünk bele egy kis nemezgolyót, fagolyót, vagy egy kis rézcsengőcskét... így már csilingelni is fog! Hímzéssel, gyöngyökkel díszíthetjük is. Készíthetjük több színből is, még a nemezelés legelején tehetünk rá színes gyapjúfonalat, selyemdarabkákat... 

2013. július 29., hétfő

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 3.

Ott tartottam, hogy a nemezt felcsavartuk jó-jó szorosan a műanyagcsőre. 1o percig gurigáztuk kézzel, kibontottuk, forró szappanos vízzel újralocsoltuk, és a másik feléről is meggurigáztuk. Ezt az egész folyamatot még egyszer megismételtük. A társaság annyira fellelkesedett, hogy én... khm, hát le van fotózva:


Ezután szappanhabbal letapasztottuk, majd visszahajtogattuk a széleket:


Közkívánatra az egész felületet is beszappanoztuk ezután:


A fotók között nem találok a következő lépésekre vonatkozót, de ezután a műanyagcső nélkül csavartuk fel minden oldalról a szőnyeget, és lábbal gurigáztuk oda-vissza a legelőn.
Itt megpróbáljuk meglesni a mintát, de a fésületlen gyapjúréteg miatt még nem tapadt fel teljesen a felületre:


Fotók: Váli Csongor

2013. július 26., péntek

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 2.

Mosatlan gyapjúból nagyon keveset dolgoztam idáig. Egyszer, még gyerekkoromban hallottam a nemezelésről, azt tudtam meg róla, hogy gyapjúból készül, szappannal és vízzel. Kértem nagymamámtól egy kis gyapjút, és kipróbáltam, sikerül-e. Már nem emlékszem, hogy készítettem, csak arra, hogy feltépkedtem a mosatlan gyapjúfürtöket, és a végén lett egy kis lapocskám. Jó sokat dolgoztam vele. Aztán, nemrég, már nemezelő koromban készítettem egy mackóbundát a mosatlan gyapjúból, úgy, hogy a felső réteget raktam ki belőle, a másik két réteg "normál", fésült gyapjú volt. Nagyon jó anyag a mosatlan gyapjú, és nem is érdemli meg, hogy mosatlanként és fésületlenként emlegessük. Az angol megnevezése a raw wool, és azt gondolom, magyarul is szerencsésebb lenne a nyers gyapjú kifejezés, hiszen ebben a megnevezésben nincs semmi pejoratív, nem foglalja magába a feldolgozás hiányát. Csak a lehetőségét.
Egy picit, persze, feldolgoztuk: kiválogattuk a szép, tiszta tincseket, széttépkedtük őket:



Aztán szépen, egyenletesen lefedtük vele az előfonatból kirakott mintát:


(Zsemle kutyánk itt piheni a hancúrozást, amiről az előző részben volt szó)


Az egész felületet jó vastagon beborítottuk a fellazított tincseket:


Aztán pedig két réteg kártolt barna gyapjúval fedtük le, itt épp a második réteg kerül rá. 


Utána ellenőriztük a rétegvastagságot, és megbeszéltük, kinek milyen feladata lesz a továbbiakban: szükség volt két emberre, aki forró szappanos vízzel belocsolja a gyapjúpaplant, és legalább négy emberre, aki, miközben vigyáz, hogy ne égesse össze a kezét, jó szorosan felcsavarja az előre odakészített műanyag csőre (ez utóbbit még nem sikerült beépíteni az erre az alkalomra ásott tóba, úgyhogy kölcsönvettük egy kis időre):

Itt már mindenki tudja a dolgát: 


5-6 helyen jó szorosan bekötöztük, és indulhat a gurigázás:


2013. július 24., szerda

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 1.

Meghívtak nemezelést tanítani a Miercurius-fesztiválra. Az előbbi linken bővebb infókat is megtudhattok róla, ami az én szempontomból fontos volt, az az, hogy lesz ott sok nemezelni vágyó fiatal. Aki nem (csak) feltétlenül a nemezelés miatt vesz részt a fesztiválon, és valószínűleg nem csak a nemezelést szeretné kipróbálni. Meg valószínűleg csak kipróbálni szeretné, aztán, ha mégsem tetszik, odébbálna. És lesz olyan is, aki a nemezelésért jött. Nekik is kellene valami újat tanítani.
Végül, mindezeket figyelembe véve azt találtam ki, hogy közösen fogunk elkészíteni egy szőnyeget... vagyis takarót. Ez utóbbi kifejezés tűnik ugyanis megfelelőbbnek a nemezszőnyeg megnevezésére, mivel nem szövéssel készül. Szóval mindegy is, egy jó-jó nagy nemezt terveztem közösen elkészíteni. És sikerült is! Jó, persze, a 3 nap alatt nem lett teljesen kész, még maradt utómunka bőven, de a terv, hogy minimum hordozható állapotba kerüljön a takaró, jelentősen túl lett teljesítve.
Nem számoltam, hány ember járult hozzá az elkészítéséhez, de úgy 30 körül lehet a számuk.

Ekkora nemezmunkába még sosem vágtam a fejszém (ehhez majd lesz képanyag is!), az egyetlen takaró, amit eddig készítettem, az ennél sokkal kisebb volt, másrészt abban sok nemezkészítő segített, ezért aztán igyekeztem nagyon jól végiggondolni a lépéseket, hogy olyanok is simán részt tudjanak venni benne, akiknek ez az életük első találkozása... hát akár a gyapjúval is.

Először is varrtam egy nagy-nagy vászonlepedőt, erre raktuk ki a mintát, majd a fedőrétegeket.
A minta megvolt, évek óta nézegetem egy udvarhelyszéki varrotas abrosz középmotívumát. Ennek most feltétlenül eljött az ideje, úgyhogy meg is festettem hozzá az előfonatokat sötétebb és világosabb narancssárgára, illetve liláspirosra.  A vászonlepedőre kiraktuk először is a mintát, amit két vállalkozókedvű résztvevő a hamuból kikapart széndarabokkal felrajzolt a vászonra:




Aztán a rajzot követve kiraktuk a mintát szappanos vízbe mártott előfonatból:


Itt már szépen alakul a minta, de végképp nyilvánvalóvá vált, hogy le kell mondanunk a minta egy részéről, mert nem fog kiférni.

A négy virágcsokor helyett négy kosszarv került rá:


Itt meg kijavítgatjuk a mintát, miután két kutya átszaladt rajta:


Folyt. köv!

A fotókat Váli Csongor készítette, köszönet érte!

2013. július 18., csütörtök

Testvérek

Néha hosszas levelezés előzi meg egy-egy baba elkészítését. Az alábbi babákkal is így történt... Egy aranyos nagymama szeretett bele a babáimba, és kért meg, hogy készítsek két tündérbabát tündéri unokáinak.
Teljesen szabadkezet kaptam a babák elkészítésében, de így sem kis fejtörést okozott, hogy milyenek legyenek. Végül csak icipicit különböznek egymástól, épp, mint a hús-vér kislányok: egyik tündéribb, mint a másik:
 

A tündérszárnyakba selyemanyagot nemezeltem, és rögzítés után hímzéssel díszítettem:

 
Egyikük ruháját tulipán,
 

másikukét öt szirmú virág díszíti:


Nagy boldogságomra fotókat is kaptam a tündérekről, itt mind a négyen jól látszanak:

2013. július 2., kedd

Pál Szabi, a manó

Amikor először láttam ezt a rajzot, és olvastam a hozzá tartozó leírást,nagyon megfogott az a tisztaság, alázat, odaadás és őszinteség, ami belőle áradt. A világon száz meg ezer kacifántosnál kacifántosabb nevű manó van, és akkor jön egy, aki elénk áll, és bemutatkozik: Pál Szabi. És aznaptól ő lesz a legkülönlegesebb manó, maga mögött hagyva az összes kimondhatatlan nevűt.


Ilyen lett a nemezbaba, akit megálmodója, Silló Albert hazavihetett:




2013. június 27., csütörtök

Mátyás király

Mátyás királlyal viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen őt "megrendelte" Dávid Tamás: "Mátyás király legyen magas, legyen palástja, legyen korona a fején és a koronán egy piros rubint. Piros legyen a blúza és a nadrágja legyen narancssárga. A csizmája pedig fekete. Legyen egy kicsit sovány."

 A palástja tetszik nekem a legjobban, egy bíbor színű selyemdarabot építettem bele. Laza, megkötős palást lett, szerencsére nem volt megszabva, hogy hogyan záródjon magasan a nyaknál.


A rubintkő már nem ment ilyen simán, azt már nem hiszem, hogy jó szemmel nézte volna Tamás, ha az is nemezből készül... na de mért is vannak a jóbarátok? Marika barátném, aki szabadidejében gyöngyöt fűz, telefonbeszélgetésünk után a készre csiszolt gyönggyel várt.



Mátyás király esetében kellett talán a legkisebbet változtatnom az eredeti figurán, hogy hendimédiesítsem. Viszont az orráról nem mondhattam le, így a díjátadás reggelére kitaláltam, hogy is legyen orra Mátyás királynak.

2013. június 25., kedd

Szörnymacska

A Lurkó fesztivál rajzversenyére beérkezett alkotásokat nézegetve igencsak nehéz helyzetbe kerültem, hiszen nagyon sok olyan figurát találtam, akiket nagyon szívesen nemezbe gyúrtam volna... de csak hármat választhattunk, három korcsoport (5-6, 7-8, 9-1o éves) legkedvesebbikét formázhattam meg. A kicsik kategóriájában a Szörnymacska, a 6 éves Nagy Boglárka képzeletbeli barátja lett a győztes. Ő okozta egyébként a legnagyobb fejtörést is, hiszen rajta kellett legnagyobbat változtatnom a hendimédiesítéshez. Ilyen lett:


És ez volt az eredeti rajz:
Nagyon a szívemhez nőtt ez a rajz. Hihetetlen dinamika van a figurákban, és igencsak meg kellett küzdenem az anyaggal. Végül be kellett látnom, hogy az én nemezbabám messze nem fogja tudni visszaadni azt az összetett érzésvilágot, amit a rajz. A végeredménnyel ezzel együtt elégedett vagyok. És ami a legfontosabb, Boglárkának is tetszett az én Szörnymacskám.





2013. június 11., kedd

Baba, hat copffal

 Imádom, ahogy a selyem és a gyapjú összenemezelődik. A kész nemez textúrája a selyem, illetve a gyapjú minőségétől, finomságától, vagy épp durvaságától függően változik. A végeredmény nem tervezhető teljes mértékben előre, épp ez adja a nagyszerűségét:


Még volt egy ilyen hatcopfos babám, akkor szerettem bele végérvényesen ebbe a frizurába, úgyhogy valószínűleg nem ez lesz az utolsó ilyen frizura. A felfele kunkorodó copfoknak egyetlen titka van: jó-jó szorosra kell fonni a tincseket.


Régen nem volt ilyen, de gazdátlanul maradt egy ideig. Itt látható, amint gazdára vár:

Végül, persze, ahogy lenni szokott, elérkezett érte is a királyfi, és ő is a lehető legjobb helyre került!

2013. május 27., hétfő

2013. május 13., hétfő

Lepkekislány

Persze, ő Pihe, a lepkekislány. Nem igazán szeretek mesefigurákat elkészíteni, erre a felkérésre viszont nem mondtam nemet, mert közel állnak hozzám Bartos Erika figurái. És azért is, mert ez a baba: lepkekislány, akárhogy is nevezzék.


Szárnyát külön nemezeltem, hímzéssel is díszítettem, és utólag varrtam a ruhájához, amelyet csak egy egyszerű kis lila virág díszít. Haját saját festésű gyapjúfonalból horgoltam, csápjai igazából hajfonatok... vagy copfjai igazából csápok?


Bújócskázni is nagyon szeret:

2013. május 10., péntek

Rajzpályázat, Hendimédi-baba díjjal


Most igazán érdemes Csíkszeredában lenni!

Jön a Lurkó Fesztivál!

RAJZPÁLYÁZAT 5-10 éveseknek

Ha elmúltál 5 éves, de még nem vagy 11, rajzold le kedvenc népmesehősöd vagy képzeletbeli barátodat egy A4-es formátumú lapra, jól színezd ki és egy másik lapon jellemezd őt néhány sorban, vagy kérj meg egy felnőttet, hogy segítsen az írásban! Írd rá neved, életkorod és telefonszámod! A rajzot és a jellemzést hozd be személyesen a Csíki Játékszín titkárságára május 20-ig! A három legizgalmasabb rajz alapján Lázár Mónika HENDIMÉDI-BABÁT készít NEMEZBŐL, és a Lurkó Fesztivál utolsó napján, június 8-án a nyertes rajzolók hazavihetik babáikat.

2013. április 19., péntek

Riport- a Csíki Hírlapban


Az újságcikk teljes szövege itt: http://www.szekelyhon.ro/magazin/hendimedi-a-nemez-csodai


 
– Színes hajú, vidám mintás ruhácskás, kis nemezbabák sokaságát ismerhetjük meg a blogján. Mióta nemezel?
– 2008-ban, amikor gyermeknevelési szabadságon voltam a kislányommal, hallottam, hogy lehet nemezelést tanulni a csíkszeredai művészeti népiskolánál. Egy ismerősöm hívott fel, elmondva, ahhoz, hogy elindulhasson a csoport, kellene négy-öt ember, de egyelőre csak ő van, és nem lenne-e kedvem hozzá. Kétéves tanfolyamot végeztem el Szász Judit irányításával, és nagyon megkedveltem a nemezelést. Mindig is nagyon szerettem a kézműves dolgokat, vonzódtam a textilekhez. Gyerekkoromban egyszer olvastam a nemezelésről, akkor nagymamámtól kértem birkagyapjút – fésületlen volt, csak megmosva –, és megpróbáltam összeállítani, ami sikerült is, hiszen lett egy lapocskám. Ennyi volt a próbálkozás, utána nem foglalkoztam a nemezeléssel. A tanfolyam során viszont nagyon megszerettem, valahogy azt érzem, hogy ez az a közeg, ahol a legjobban ki tudom magam fejezni.
– Egy korábbi interjú során Szász Judit meg is említette önt mint olyan tanítványát, akire büszke.
– Ennek nagyon örülök. De annak is örülök, hogy Judittal nagyon jó viszonyban vagyunk, bármikor bármilyen szakmai kérdéssel fordulok hozzá, mindig szívesen gondolkodik a lehetőségeken, és segít. Azóta tanultam már tőle „fazekalni” és szőni is…
– Gyerekkorában ennyiben merült ki a kézműveskedés?
– Öt-hat éves koromban varrtam babaruhákat, ha jól emlékszem, harmadikos koromban tanított meg nagymamám varrógéppel varrni. Az a fajta kislány voltam, aki még öt-nyolc osztályos korában is babázott, és ha nem szégyelltem volna, elvittem volna az iskolába az újabb és újabb, saját készítésű babaruhákat és babákat. Valahogy ez a babázás bennem maradt, nem szűnt meg, ezzel is magyarázható, hogy most is babákat készítek. A tehetségemet talán édesapámtól örököltem, bár édesanyám is sokat kézimunkázott, varrt, nálunk megszokott dolog volt a családban, hogy magunknak is el lehet készíteni egyszerűbb ruhadarabokat. De inkább édesapám volt a kísérletezőbb típus, amilyen azt hiszem, én is vagyok. Valamit elképzelek, és azt próbálom megcsinálni.

2013. április 7., vasárnap

Tulipánok, napköziben

 Végy sok-sok vállalkozó kedvű gyereket, egy-egy csokitojás belsőt,


...színes gyapjút, némi melegvizet és szappant, csavargasd be a tojást gyapjúval, jól simogasd meg,


és kész is a nemeztojás. Aztán végy egy jó éles ollót, vágd fel, dolgozd el a széleket, és jól-jól gyúrd meg a nemezt.



Végy hozzá még egy vastag gyapjúfonalat,


húzd át a tulipánon, csomózd meg... és kész is vagy!!!





LinkWithin

Related Posts with Thumbnails