Asszonytábor Magyarlukafán

Nem, nem ez a hivatalos neve, most én mégis így nevezem a magyarlukafai nemeztábort. Nemrég írtam már a nyári táborokról, ahol nemezelni lehet tanulni, a bejegyzés linkje itt.

Most azonban, a neten barangolva vettem észre, hogy a magyarlukafai tábor programja teljesen átalakult, és nagyon-nagyon izgalmasnak ígérkezik, a négy napon keresztül lehet majd Nagy Maritól nemezelést tanulni, meg előadásokat hallgatni a türkmenisztáni és indiai úti tapasztalataikról, a nemezelésről, meg az ottani asszonyokról. Nekem különösen tetszene, szívesen olvasnék róla beszámolót :).
A tábor linkje meg itt.

Nyári nemeztáborok

Fotó: Slachta Kriszta

Többen is kérdeztetek már a nyári nemezelelési lehetőségekről, így most közkinccsé teszem azokat a táborokat, amelyekről tudok.

Csille Márti és barátai idén is megszervezik a "Bárányok ajándéka" Nemzetközi Nemezművészeti Alkotótábort, új helyszínen, Orfű-Tekeresen. Az idei tanárok: Csille Márti vagy Corinna Nitchmann, Heidi Greb, Huszti Kinga és Vidák István. A programról bővebben Márti, illetve a Szösz-ART blogján.

Aztán ajánlom a nádudvari tábort, Vetró Mihály főszervezésében. A programról bővebben a Facebook-oldalon lehet olvasni.

Erdélyieknek, ide kívánkozóknak pedig a Guzsalyas Alapítvány nyári kézműves táborát ajánlom, erről pedig a honlapjukon lehet tájékozódni. Ez a link még a tavalyi táborra vonatkozik, viszont már szervezik az ideit is :).

Beszámolóféle a magyarlukafai táborról

No, hazaértem. A tábor csodálatos volt, rengeteg új dolgot tanultam, olyan sokat, hogy most kicsit el is bizonytalanodtam, merre is induljak tovább...

Sok új barátot szereztem, és sok olyan nemezelővel találkoztam, akit eddig csak a neten keresztül ismertem. 

És nem utolsó sorban csodálatos helyen voltam. Ahogy odaértem, éreztem, hogy én tavasz óta, amikoris már nagyon besűrűsödtek a dolgaim, ide kívánkoztam. Legalábbis egy ilyen csendes, eldugott helyre. Igaz, én pihenni vágytam volna ide, egyedül :).

A tábor úgy kezdődött, hogy amikor elővettem a fényképezőgépemet, kiderült, hogy a gondosan feltöltött aksit otthon felejtettem, de aztán néha volt egy kölcsönaksim, és nagyon sokan megígérték, hogy elküldik a képekeiket. Ezeket a képeket Kriszta készítette, nagyon szépen köszönöm neki!

Itt, ebben a galériává alakított templomban volt az első helyszín, ahol Inge Everssel tanultunk. Nagyon érdekes technikákat mutatott meg, amellyel különböző anyagokat nemezeltünk össze gyapjúval, majd formát adtunk neki, és babbal töltöttük fel:

Az enyém a nagy rózsaszín "kagyló", bár volt, aki a tábor végén is meg volt győződve róla, hogy melegvizes palack tartó.

Hétfőn Binder Dagmarral selyembe nemezelt sálakat készítettünk.

Ilyen volt az én sálam mintája:

És ilyenek az elkészült sálak:

Kedden Csille Mártitól tanulhattunk dróttal ötvözött nemezékszer-készítést. Örültem Neki is, hiszen nagyon tetszenek a munkái, a formák, a színvilág, de leginkább az a líraiság, amely áthatja alkotásait és írását is.

A dróthajlítás tudománya nekem teljesen új volt, de nagyon tetszik. Még ebédidőben is dolgoztam az ékszeren, ahogy a kép is tanúsíthatja:

Ezen a képen látható az eredmény egy része, valamint az, hogy koncentráltan dolgozom a továbbin:

Szerdán Pócs Judittól tanulhattunk, mégpedig kisméretű szobrokat készítettünk. Nagyon jó volt vele találkozni, és nagyon jó volt tőle tanulni. Sok olyansmit tanultam meg, aminek elkészítésével nem is próbálkoztam mostanig, vagy ha igen, sokat kínlódtam, amíg sikerült...

És kép:

Jegyzeteltem is, nehogy valamit elfelejtsek majd :).

És itt az angyalom, amit ekkor készítettem, de ez a kép már a táborzáró kiállításon készült:

Csütörtökön pedig Róbert Vanda vezetett be a szövött nemezpárna-készítés rejtelmeibe:

Itt látható, amint készül a párnám:

Pénteken pedig egész napos konferencia volt, amelyen minden tanár tartott egy-egy rövid előadást a munkáiról, illetve Nagy Mari és Vidák István bemutatták az indiai és a kirgiziai utazásukat.

Szombaton, még hazautazás előtt, Pécsett megnéztük Csille Márti kiállítását a Cella Septichorában. Aki teheti, feltétlenül nézze meg, nagyon szép, és szervesen illeszkedik a kiállítóterem hangulatához... többet nem is árulok el róla, ezt látni kell!

 No, ennyi, és nagyon boldog vagyok, hogy ott lehettem.

Tábor

 Fotó innen

Nagy izgalomban és pakolásban vagyok, délután indulok Magyarlukafára, a nemeztáborba. Július 4-ig nem valószínű, hogy fogok tudni írni, majd utána érkezem a beszámolókkal, addig tartsatok ki!