Madaras táska

Nem szeretem, ha sietnem kell a nemezeléssel. Mégis, vannak utolsó percen jött ötleteim, amelyeket nem hagyhatok megvalósulatlanul. Ilyenkor aztán rettenetesbe kapcsolok- és meg is lesz az, amihez máskor háromszor ennyi időre lenne szükségem.
Ez a madaras táska (egyik) keresztlányom szülinapjára készült. Érdekessége a madárlábzár :), praktikussága pedig a (belülről) állítható fülben ölt testet. Éppen megszáradt a zsúr előtt...

Tulipános táska

 

Eszembe jutott, hogy ezt a táskámat csak félkész állapotában mutattam be itt a blogon, úgy, ahogy hazahoztam a nyári kézműves táborból. Azóta elkészült, sőt, rég szerető gazdára is lelt. A tulipán-motívumokat előnemezből vágtam ki, a virágok körüli sötétebb bordó szálak előfonatból vannak kirakva.

Különlegessége, hogy a füle bőrből készült, amellyel legalább annyit dolgoztam, mint magával a táskával: növényi cserzésű bőrből szabtam ki, majd magam festettem a kívánt színárnyalatra. A belsejében vert pamutkötél rejtőzik (saját verés, ugyancsak), végül magamhoz képest igencsak szépen összevarrtam, illetve rögzítettem a táskához.

És egy kis közlemény: készítettem egy albumot a Flickr-en a blogom fotóiból, nézegessétek örömmel :).

Táska péztárcával

Hogy a tanfolyam minden idejét kihasználjam, gondoltam, gyorsan nemezelek magamnak egy kulcstartót. Hát, a méretezés nem sikerült, így a hatalmas kulcstartóból végül egy szűkös pénztárca lett, viszont a színösszeállítás meg a minta annyira megtetszett, hogy másnap készítettem hozzá egy táskát. A fület meg a záró elemeket külön nemezeltem meg, és varrással rögzítettem.

Tulipános táska

Lila táska

A nyáron résztvettem a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány által szervezett kézműves táborban. Az egyhetes táborban nagyon sokat lehet tanulni, hiszen rengeteg idő áll az ember rendelkezésére kísérletezgetni, új dolgokat kipróbálni. A nemezelést Tóth-Birtalan Tinka tanította, aki maga is nagyszerű nemezkészítő. A nemezelést többek között Vidák Istvántól és Nagy Maritól, no meg Benkő Évától tanulta, aki Erdély talán leghíresebb "mestere".
Ez a táska volt az első munkám a táborban, a csigaminta alatti rózsaszínes rész gézberakással készült. A táskát fehér gyapjúból nemezeltem meg, majd utólag festettük meg. A végeredmény a már említett Benkő Évát dicséri, ő volt a tábori gyapjúfestő (ő egyébként ebben az évben csuhézást tanított - már amikor nem gyapjút festett). A táska elkészítésének tehnikai érdekessége, hogy egy tojásformájú kartonra készült, majd, amikor már eléggé összeállt a gyapjú, kivágtam a fülrészt. A két megmaradt félkör alakú részt betűrtem a táska belsejébe. A fölső részen kivágom, körbeszegem, majd az egész zsebrészt a táska belsejéhez rögzítem. Készítettem hozzá csigamintás kerámiagombokat is, de még mindig nem sikerült befejeznem a művet.