HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2013. július 29., hétfő

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 3.

Ott tartottam, hogy a nemezt felcsavartuk jó-jó szorosan a műanyagcsőre. 1o percig gurigáztuk kézzel, kibontottuk, forró szappanos vízzel újralocsoltuk, és a másik feléről is meggurigáztuk. Ezt az egész folyamatot még egyszer megismételtük. A társaság annyira fellelkesedett, hogy én... khm, hát le van fotózva:


Ezután szappanhabbal letapasztottuk, majd visszahajtogattuk a széleket:


Közkívánatra az egész felületet is beszappanoztuk ezután:


A fotók között nem találok a következő lépésekre vonatkozót, de ezután a műanyagcső nélkül csavartuk fel minden oldalról a szőnyeget, és lábbal gurigáztuk oda-vissza a legelőn.
Itt megpróbáljuk meglesni a mintát, de a fésületlen gyapjúréteg miatt még nem tapadt fel teljesen a felületre:


Fotók: Váli Csongor

2013. július 26., péntek

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 2.

Mosatlan gyapjúból nagyon keveset dolgoztam idáig. Egyszer, még gyerekkoromban hallottam a nemezelésről, azt tudtam meg róla, hogy gyapjúból készül, szappannal és vízzel. Kértem nagymamámtól egy kis gyapjút, és kipróbáltam, sikerül-e. Már nem emlékszem, hogy készítettem, csak arra, hogy feltépkedtem a mosatlan gyapjúfürtöket, és a végén lett egy kis lapocskám. Jó sokat dolgoztam vele. Aztán, nemrég, már nemezelő koromban készítettem egy mackóbundát a mosatlan gyapjúból, úgy, hogy a felső réteget raktam ki belőle, a másik két réteg "normál", fésült gyapjú volt. Nagyon jó anyag a mosatlan gyapjú, és nem is érdemli meg, hogy mosatlanként és fésületlenként emlegessük. Az angol megnevezése a raw wool, és azt gondolom, magyarul is szerencsésebb lenne a nyers gyapjú kifejezés, hiszen ebben a megnevezésben nincs semmi pejoratív, nem foglalja magába a feldolgozás hiányát. Csak a lehetőségét.
Egy picit, persze, feldolgoztuk: kiválogattuk a szép, tiszta tincseket, széttépkedtük őket:



Aztán szépen, egyenletesen lefedtük vele az előfonatból kirakott mintát:


(Zsemle kutyánk itt piheni a hancúrozást, amiről az előző részben volt szó)


Az egész felületet jó vastagon beborítottuk a fellazított tincseket:


Aztán pedig két réteg kártolt barna gyapjúval fedtük le, itt épp a második réteg kerül rá. 


Utána ellenőriztük a rétegvastagságot, és megbeszéltük, kinek milyen feladata lesz a továbbiakban: szükség volt két emberre, aki forró szappanos vízzel belocsolja a gyapjúpaplant, és legalább négy emberre, aki, miközben vigyáz, hogy ne égesse össze a kezét, jó szorosan felcsavarja az előre odakészített műanyag csőre (ez utóbbit még nem sikerült beépíteni az erre az alkalomra ásott tóba, úgyhogy kölcsönvettük egy kis időre):

Itt már mindenki tudja a dolgát: 


5-6 helyen jó szorosan bekötöztük, és indulhat a gurigázás:


2013. július 24., szerda

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 1.

Meghívtak nemezelést tanítani a Miercurius-fesztiválra. Az előbbi linken bővebb infókat is megtudhattok róla, ami az én szempontomból fontos volt, az az, hogy lesz ott sok nemezelni vágyó fiatal. Aki nem (csak) feltétlenül a nemezelés miatt vesz részt a fesztiválon, és valószínűleg nem csak a nemezelést szeretné kipróbálni. Meg valószínűleg csak kipróbálni szeretné, aztán, ha mégsem tetszik, odébbálna. És lesz olyan is, aki a nemezelésért jött. Nekik is kellene valami újat tanítani.
Végül, mindezeket figyelembe véve azt találtam ki, hogy közösen fogunk elkészíteni egy szőnyeget... vagyis takarót. Ez utóbbi kifejezés tűnik ugyanis megfelelőbbnek a nemezszőnyeg megnevezésére, mivel nem szövéssel készül. Szóval mindegy is, egy jó-jó nagy nemezt terveztem közösen elkészíteni. És sikerült is! Jó, persze, a 3 nap alatt nem lett teljesen kész, még maradt utómunka bőven, de a terv, hogy minimum hordozható állapotba kerüljön a takaró, jelentősen túl lett teljesítve.
Nem számoltam, hány ember járult hozzá az elkészítéséhez, de úgy 30 körül lehet a számuk.

Ekkora nemezmunkába még sosem vágtam a fejszém (ehhez majd lesz képanyag is!), az egyetlen takaró, amit eddig készítettem, az ennél sokkal kisebb volt, másrészt abban sok nemezkészítő segített, ezért aztán igyekeztem nagyon jól végiggondolni a lépéseket, hogy olyanok is simán részt tudjanak venni benne, akiknek ez az életük első találkozása... hát akár a gyapjúval is.

Először is varrtam egy nagy-nagy vászonlepedőt, erre raktuk ki a mintát, majd a fedőrétegeket.
A minta megvolt, évek óta nézegetem egy udvarhelyszéki varrotas abrosz középmotívumát. Ennek most feltétlenül eljött az ideje, úgyhogy meg is festettem hozzá az előfonatokat sötétebb és világosabb narancssárgára, illetve liláspirosra.  A vászonlepedőre kiraktuk először is a mintát, amit két vállalkozókedvű résztvevő a hamuból kikapart széndarabokkal felrajzolt a vászonra:




Aztán a rajzot követve kiraktuk a mintát szappanos vízbe mártott előfonatból:


Itt már szépen alakul a minta, de végképp nyilvánvalóvá vált, hogy le kell mondanunk a minta egy részéről, mert nem fog kiférni.

A négy virágcsokor helyett négy kosszarv került rá:


Itt meg kijavítgatjuk a mintát, miután két kutya átszaladt rajta:


Folyt. köv!

A fotókat Váli Csongor készítette, köszönet érte!

2013. július 18., csütörtök

Testvérek

Néha hosszas levelezés előzi meg egy-egy baba elkészítését. Az alábbi babákkal is így történt... Egy aranyos nagymama szeretett bele a babáimba, és kért meg, hogy készítsek két tündérbabát tündéri unokáinak.
Teljesen szabadkezet kaptam a babák elkészítésében, de így sem kis fejtörést okozott, hogy milyenek legyenek. Végül csak icipicit különböznek egymástól, épp, mint a hús-vér kislányok: egyik tündéribb, mint a másik:
 

A tündérszárnyakba selyemanyagot nemezeltem, és rögzítés után hímzéssel díszítettem:

 
Egyikük ruháját tulipán,
 

másikukét öt szirmú virág díszíti:


Nagy boldogságomra fotókat is kaptam a tündérekről, itt mind a négyen jól látszanak:

2013. július 2., kedd

Pál Szabi, a manó

Amikor először láttam ezt a rajzot, és olvastam a hozzá tartozó leírást,nagyon megfogott az a tisztaság, alázat, odaadás és őszinteség, ami belőle áradt. A világon száz meg ezer kacifántosnál kacifántosabb nevű manó van, és akkor jön egy, aki elénk áll, és bemutatkozik: Pál Szabi. És aznaptól ő lesz a legkülönlegesebb manó, maga mögött hagyva az összes kimondhatatlan nevűt.


Ilyen lett a nemezbaba, akit megálmodója, Silló Albert hazavihetett:




LinkWithin

Related Posts with Thumbnails