"Itthon minden csupa szappanos lé, meg gyapjúfoszlány... van már egy icipici színes labdánk... :) A hétéves gyömöszöli, a tíz meg gurigatja... Ha lehet, ettől még jobban szeretem amiket alkotsz, mert már sejtem, milyen munka van mögötte."- folytatódott Vancsavarr megjegyzése. És én olyan, de olyan boldog lettem, hogy csak na.
Elsősorban azért, mert nagyon szeretem Ancsa foltvarrásait, csodálom azt a mesevilágot, amelybe alkotásait nézve belepottyan az ember, és csodálom az igényességgét, pontosságát, amely átsugárzik munkáin. Szóval ezért, először.
Másodszor meg azért, mert szeretek fertőzni.
Hát hogyne szeretnék!
Ússzon csak másnál is minden szappanos lében, ázzon fel a padló, a porcicák nőjenek termetes gyapjúkandúrokká, vizesnemezvágástól életlenedjen az olló. És leljétek mindebben legalább akkora örömötöket, mint én.
Én is így fertőződtem meg. És igyekszem mindenfele szétprüszkölni a nemezvírust.
Ebben pedig nagy segítségemre vagytok ti, kedves olvasóim, ezúttal is köszönöm kérdéseiteket, megjegyzéseiteket, azt, hogy napról napra többen olvastok. Ezek a visszajelzések visznek engem tovább, bátorítanak és adnak szárnyakat:
Lassan megérik az idő egy újabb leírásra. Eddig a mobiltok készítése van várólistán. Van esetleg más ötlete, kívánsága valakinek?
