Nyúl

Ilyen az, amikor a nyúl fogja a bukósisakot, beül a helikopterbe, és irány a nagyvilág!

Én meg aggódva nézem, el ne kapja lobogó füleit a propeller.
Az ég türkiz géz, a bukósisak pedig valódi bőr!

Bronzkép

Ígértem, hogy lesz folytatása a bronzpárnának. Íme, itt is van:

Princess, wall-hanging, 45X6o cm, hand dyed carded wool, merino wool, cotton gauze, silk fiber, wool yarn

A procionos géz, a zöld gyapjú és a sötétbarna gyapjúfonal, valamint az alapmotívumok maradtak és beleépültek a királykisasszony öltözékébe, illetve a képkeretbe.

A ruháját a párna középmotívuma díszíti:

A koronán tündöklő ékkövek is ennek a mintának egy kis részlete:

A hajat és a koronát egy pici, saját festésű selyemszál teszi ünnepélyesebbé.

Szemét-száját most is hímeztem, gyapjúfonallal. Eredetileg széles mosolyt álmodtam az arcára, de végül ilyen lett. Mert ilyen ez a királylány.

Bronzpárna

A békakirályfival kezdődött. Beleszerettem. Nem a békába ("puszilja persze, de nem király" - dúdolgattam magamban), hanem a gézbe. A türkiz gézen átkandikáló sárgászöld gyapjú szálaiba. Azokba az apró háttér-patina foltokba.

Aztán lett Rézi-Bronzi. No, tőle már tényleg nehezen tudtam megválni.

De akkor már tudtam, hogy lesz folytatása. Lett is, egyelőre ez a párna:

Más szemszögből meg ez:

Nagy terveim vannak vele, majd egyszer beszámolok a sorsáról. Ha lesz sorsa :). A folytatásáról mindenképp, mert az biztosan lesz.

Van egy kalotaszegi varrottas-gyűjteményem. Dedikáció is van az első oldalán "a Simon-család ügyes kezű lányainak", 1991-ből. Kozma Kati néni, édesanyám barátnője hozta nekünk ajándékba. Köszönöm szépen, Kati néni! Innen való a minta. 

Nem tudom, mit szólna hozzá Valkó Kata, Kalotaszeg egyik leghíresebb íróasszonya, akitől ez a minta is származik, hogy nálam így oxidálódott. Mentségemre szolgáljon, talán konzerválódott is ezáltal.

Virágos baba

 

Doll with flower, 4o cm tall, hand dyed and natural wool, wool yarn

 Összevarrtam egy újabb babát. Ruháján a virág gézberakás, a többi ugyanúgy készült, mint a többi babámon: szeme-szája gyapjúfonallal hímzett, a hajához pedig elővettem a táskám zsebéből a horgolótűt.

Lepkeszárny

Butterfly wings 6ox5o cm, hand dyed carded wool, merino wool, wool yarn, gauze textile, plastic net, beads and golden thread

Ez lesz Nóra farsangi lepkeszárnya, majd ha kész lesz a teljes jelmez, bemutatom :). Ez egyelőre csak a szárny, a pántokat még nem készítettem el hozzá (hátizsákszerűen lesz felvehető), illetve majd ki fogom keményíteni, csak még kísérletezem, hogy mivel lesz a legideálisabb (ha van valakinek ebben tapasztalata,  örülnék, ha megosztaná velem).

Színesre festett gézt és bronzos hálót építettem a nemezbe, végül aranyszállal és gyöngyökkel díszítettem.

Sál merinói gyapjúból, géz alapra

Végre kipróbálhattam a merinói szalaggyapjút is. Ennek a szálai sokkal vékonyabbak, finomabbak, mint a "berkebárány" gyapjáé, így az ebből készült tárgyak is puhábbak, és a gyúrás után sem merevek, ugyanakkor könnyebben belenemezelhető más, laza szövésű anyagba, selyembe, különböző műselymekbe. Ez a sál fehér géz alapra készült. A mintát szürke gyapjúból raktam ki, a géz mindkét oldalára, a szegés fehérből készült. Az összhatás nagyon szép, elegáns hatást eredményezett, így a tábor végéig szorongtam, vajon nem rontom-e el a festéssel. A narancssárga-barna sál szépsége viszont megintcsak Benkő Évát dicséri, hiszen sikerült gyönyörűen megfesteni ezt a darabot is (ilyenkor kétféle festéket kell használni a festéshez, textilfestéket a géz festéséhez és speciális gyapjúfestéket is).

Lila táska

A nyáron résztvettem a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány által szervezett kézműves táborban. Az egyhetes táborban nagyon sokat lehet tanulni, hiszen rengeteg idő áll az ember rendelkezésére kísérletezgetni, új dolgokat kipróbálni. A nemezelést Tóth-Birtalan Tinka tanította, aki maga is nagyszerű nemezkészítő. A nemezelést többek között Vidák Istvántól és Nagy Maritól, no meg Benkő Évától tanulta, aki Erdély talán leghíresebb "mestere".
Ez a táska volt az első munkám a táborban, a csigaminta alatti rózsaszínes rész gézberakással készült. A táskát fehér gyapjúból nemezeltem meg, majd utólag festettük meg. A végeredmény a már említett Benkő Évát dicséri, ő volt a tábori gyapjúfestő (ő egyébként ebben az évben csuhézást tanított - már amikor nem gyapjút festett). A táska elkészítésének tehnikai érdekessége, hogy egy tojásformájú kartonra készült, majd, amikor már eléggé összeállt a gyapjú, kivágtam a fülrészt. A két megmaradt félkör alakú részt betűrtem a táska belsejébe. A fölső részen kivágom, körbeszegem, majd az egész zsebrészt a táska belsejéhez rögzítem. Készítettem hozzá csigamintás kerámiagombokat is, de még mindig nem sikerült befejeznem a művet.