No, végre közreadom a nyúl receptjét. Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen sokatokat fellelkesített a nemeznyúl. Azt találtam ki, hogy ide, ehhez a beíráshoz mindenki, aki nyúlkészítésre adja a fejét, írjon egy megjegyzést, hogy lássam, hányan is vagyunk, és szeretettel gondolhassak Rátok, meg Ti egymásra :).
Ha elakadnátok, vagy bármi kapcsolódó kérdésetek, javaslatotok lenne, azt a következő bejegyzés alá írjátok, amelynek címe
Kérdések a nyuszihoz lesz, ott majd válaszolok, a fontosabb dolgokat pedig beírom a bejegyzésbe.
Végül, ha elkészültetek a művel, küldjetek róla fényképet nekem, rendezünk egy kiállítást belőlük a blogomon, jó?
Előre elnézést kérek a nemezelésben már jártas olvasóimtól, ugyanis nagyon aprólékos leírást készítettem, azért, hogy annak is lehessen sikerélménye, aki most nemezel először. A nemeztanfolyamokon mindig labdát szoktak elsőre készíteni, később egy egyszerű sík lapot, hogy a készítő "megérezhesse" a gyapjú tulajdonságait, viselkedését. Ez most itt kimarad, de ha kéri valaki, írhatok erről is.
A következő dolgokat készítsük elő:
egy tál melegvizet, egy szappant, a két sablont és, természetesen, a gyapjút. Én itt sima nemezgyapjút használok, nálunkfelé berkebáránynak hívják azt a fajtát, amiről származik. Merinóból is készíthető, de akkor picit meg kell nagyobbítani a sablont, mert sokkal kisebbre megy össze. A sablonhoz itt van egy kép, a méretekkel, nem nehéz elkészíteni. A két sablonnak az a lényege, hogy a kisebbiket kell körbeépíteni gyapjúval, de a fejrészt, amiből majd a fülek lesznek, a nagyobbik sablon alapján alakítjuk ki. Remélem, majd a leírás alapján mindenkiben kristálytiszta lesz a teendő.
A sablont készíthetjük kartonból is. Én mostanában építőiparban is használt szigetelőfóliából vágom ki a sablonjaimat. Mentségemre szolgáljon, hogy kizárólag csomagoláshoz használt fóliát használok. A barátnőmék nemrég költöztek új házba, és a frissen vásárolt bútorok csomagolóanyagait nekem adták. Szóval újrahasznosítok.
Ennek a fóliának a nagy előnye, hogy rugalmas, nem ázik el, és később is használható.
A két sablont egymásra helyezzük, a nagyobbik van alul.
A gyapjúból kitépünk - kihúzunk egy maréknyit, ezt keresztirányban ráhelyezzük a sablonra.
Ha teljesen befedtük, hosszában is fektetünk rá, majd egy harmadik réteget ugyancsak keresztbe. Vigyázzunk, hogy nagyjából egyenletes vastagságban fedjük be a sablont, és úgy, hogy ne lógjon le túlságosan a gyapjú.
Most elkezdjük leszappanozni, tenyerünkbe vesszük a szappant, belemártjuk a vízbe, majd, mintha kezet mosnánk, habot csalogatunk ki belőle. Vigyázzunk arra, hogy inkább csak hab potyogjon a gyapjúra, víz ne nagyon. Addig folytatjuk, amíg jól átitatja a hab a gyapjút. Teljesen mindegy, milyen szappant használunk.
Most óvatosan ráhelyezzük tenyerünket, lenyomogatjuk a gyapjút, úgy, hogy közben csak finoman csúsztatjuk a kezünket a szélek felé, nem emeljük fel, és vigyázunk, hogy a gyapjút ne nyújtsuk szét, hanem lefele tapasszuk.
Jól lenyomogatjuk mindenhol. A gyapjú most már túllóg a sablonunkon.
Az alsó, egyenes résznél visszahajtjuk a gyapjút, óvatosan lesimogatjuk.
Most benyúlunk a kisebbik sablon alá...
...és megfordítjuk a leszappanozott gyapjút a kis sablonnal együtt, majd visszahelyezzük úgy, hogy az alsó sablon körvonalaira illeszkedjen (be lehet lesni alá, ujjal kitapogatni stb.).
Most pedig a kilógó széleket visszatűrjük a sablonra kétoldalt, a fejrésznél pedig az alsó sablon szerint hajtjuk be a letapasztott gyapjút. Arra vigyázzunk, hogy ne hajtogassuk, hanem úgy tűrjük be, mintha kis batyut készítenénk, majd ezt a batyut simogassuk le, hogy ne nagyon maradjanak tűrődések. Finoman húzogathatjuk is a behajtandó részt, csak arra figyeljünk, hogy másik kezünkkel tartsuk meg az alsó réteget.
Ha ezzel megvagyunk, újra be kell fednünk 3 réteg gyapjúval. Az elsőt én hosszirányban fektettem le, majd keresztbe, és egy nagyon vékony réteget újra hosszába:
Leszappanozzuk...
...és lesimogatjuk.
Átfordítjuk, majd visszahajtjuk.
Ekkor díszíthetjük mintával. Pl. tehetünk rá más színű foltocskákat, csíkokat kedvünk szerint. Szappanos kézzel rásimítjuk. Most már elkezdjük simogatni. Először csak nagyon óvatosan, aztán bátrabban is. Arra figyeljünk, hogy mindig a szélektől befele nemezeljük, ne fordítva, mert akkor szétnyúlik a forma.
Ha túl soknak érezzük benne a vizet, vagy a habot, óvatosan kinyomhatjuk két tenyerünk közt. Ha nem elég szappanos, még beszappanozzuk a kezünket, így simogatjuk tovább, amíg kezdenek összekapaszkodni a szálak, és kezd nemezzé válni a gyapjú.
Ekkor csap alatt leöblítjük, tenyerünk közt kinyomkodjuk, majd ollóval kivágjuk a füleket. Arra kell vigyázni, hogy a sablontól 4-5 mm-re már ne vágjuk tovább a nemezt, mert akkor ki fog lyukadni a nyúl feje. Ezt pedig, aki már idáig eljutott, nem akarhatja.
Ha szükséges, most igazíthatunk a fülek külső részén is. Óvatosan megnemezeljük az elvágott részt, amíg ott is összetapad a gyapjú.
Kivehetjük a sablont... nálunk fényár öntötte el a konyhát ebben a pillanatban :D.
...és az alját is leegyenesíthetjük. Ezt a vágásfelületet is megnemezeljük.
Most szappanos kézzel átsimogatjuk, a belsejébe nyúlva elrendezgetjük a széleket, hogy szép, egyenletes legyen mindenhol a nemez, ne maradjon tűrésvonal.
Ha már jól összetömörültek a szálak a nemezen, szinte kész is vagyunk. Forró vízzel átmossuk, két tenyerünk közt jól meggörgetjük. A jó nemez kissé rücskös, és elefántbőrszerű felülete van.
Újra kimossuk forró vízzel, a kívánt formára húzogatjuk.
Végül megkérdezzük, melyik fülét szeretné lehajtani, és segítünk neki.
A kész nyuszit én a fűtőtesten szoktam megszárítani.
Ha megszáradt, ne fogjátok vissza magatokat, hímezzetek belőle Egyéni Nyulat.
