HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2014. július 28., hétfő

Konyha


Március 1. Beköltöztünk. Nagyon nem volt kész még semmi, a nappali és a konyha padlóját az előző 2 napon raktuk le. Közben pakoltunk, ezerrel. Azt hiszem, a költözés is megérne egy bejegyzést, lenne róla mondanivalóm. Szóval sehol sem álltunk, de költözni muszáj volt. A téglapadló száradgatott, épp felcsiszoltuk vizes csiszolóval. A barátnőm, látva, hogy nekem már semmire nincs energiám, csak üres tekintettel nézek magam elé, berendezett nekem egy ideiglenes konyhát. Volt két kisszekrény, amikben az építkezés is alatt tartottuk az edényeket, fűszereket, aztán bekerült a hűtőszekrény, a Zöld Szekrény, amit épp 8 éve vettem meg úgy, hogy átfestem... és egy ruhásszekrény, amit nem tudtak máshova beszuszukálni a költöztető barátaink, és ott maradt a konyha sarkában. Ez utóbbiból lett a fő tároló, s mivel a kamra még megépítés előtt áll, maradt is, kamraszekrénynek. A munkapad két tállal kiegészítve mosogatóvá avanzsált.
A következő héten aztán előkerült a turkált, és nagyon mély mosogatókagyló:


Et voilá, folyik a víz is, és még nincs március 8:


Körülbelül két éven keresztül jártam nagy rendszerességgel a bútorturkálókat, és sikerült is szerre beszereznem néhány Ikeás fenyőbútor-darabot. A két Ivar felsőszekrényt már nem volt időm kivárni, pedig meggyőződésem, hogy hamarosan megérkeztek volna, de végül megvettem őket újan. Hja, néha ilyet is tudok :). Megépítettük a téglalábakat, felszereltük a szekrényeket, polcokat, és meglett a pult egyik fele is. Amikor már ennyire voltunk, nagyon meg voltam elégedve. Május eleje volt, a konyhaszekrény alatt keltek a kopasznyakú csirkéink:

Erre a kompozícióra voltam akkor a legbüszkébb. És a sok szép, ragyogó borospoharamra, amiért a frissen vásárolt mosogatógépemnek újra meg újra hálás vagyok:


Június közepén, ahogy közeledett a szünidő, végül nekifogtunk a kagyló köré tervezett téglafal megépítésének. A gyerekeket 2 hétre a szüleimhez vittük, és újra bokáig ért az agyag és a sár a házban:

Ilyen volt:
És aztán ilyen:

És ilyen:

Legvégül meg ilyen:


A kagyló körüli részt fehérre festettük, a már sokat emlegetett viaszfestékkel, ami eredetileg fára van kitalálva, de jelentem, téglán is szuperül működik, mosható és vízhatlan felületet eredményez:


Itt látható a beépített nagyon-nagyon mély mosogatóm:


És itt a csupatitok sokfiókos szekrénykém. Mondanom sem kell, meglett férfiak és komoly nők nyitogatják óvodásokat megszégyenítő kíváncsisággal és lelkesedéssel a fiókjait. Egyikbe bele kellene építenem egy kis, ujjra koppintó fakígyót, amilyent vásárokban árulnak fadobozban:


Még nincs itt a vége fuss el véle, de 2 perc, és az ebéd tálalva :)


2014. július 24., csütörtök

Fiókos szekrényke


Ilyen volt. Csúnyácska, vastagon befestve barna olajfestékkel, poros, az alja hiányzott. Én egyből beleszerettem. Fogalmam sem volt, hová lesz jó, de azt tudtam, hogy nekem kell. Megvettem. Most, amikor a konyhát rendezgettük, válogattuk az összeturkálgatott bútordarabokat, mi hova kerüljön, elővettem 16 fiókos kisszekrényt is. Először is az otromba festéktől akartunk megszabadulni. Kihúzogattam a kis fenyőfiókokat, mindenik hátlapja meg volt számozva. És olyan szerszámillata volt. Csavar, szeg, fából vaskarika-illata. Egy Pettson-féle öregemberé lehetett, messze, Svédországban, egy fészerben állt, alighanem. És volt egy kisunokája ennek az öregembernek. Pántos rövidnadrágban, térdzoknival. Egyszer kihúzta a 15. számot viselő fiókot. És felírta a nevét. Tobias. Hogy az öregember látta-e, nem tudom. 


 Az oldallapokról könnyen lejött a festék. Hőlégfújóval dolgoztunk, aztán csiszolópapírral.


A fiókokhoz már festékoldót használtam. Rágta-rágta...


 És előbukkantak a kis narancssárgás fogantyúk.


Nem adta meg magát könnyen a festékréteg. Némely fiókot háromszor is átfestették különböző színű festékkel, némelyiken meg erősen megtapadt az alapozó. Eredetileg azt gondoltam, lecsiszolom teljesen, natúr, öregfa-színűre, és viaszfestéket teszek rá, de most nagyon megtetszett nekem így ez a felület, az ütött-kopottságával.



 Megcsiszolgattam egy kicsit, de csak módjával.

 
A sötét fiókokat fehér viaszfestékkel festettem be, picit visszacsiszoltam papírral, az alapozó réteget is magukon viselőket színtelennel. És igen, szét kellett a keretet vágni, és a két fiókos részt egymás fölé csavaroztuk.


Időközben megszületett a helye is, a frissen épülő téglafalban


 És most ilyen:

Rengeteg apróság lakik benne. A 15. fiók hátulján pedig van egy titok.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails