HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2013. április 19., péntek

Riport- a Csíki Hírlapban


Az újságcikk teljes szövege itt: http://www.szekelyhon.ro/magazin/hendimedi-a-nemez-csodai


 
– Színes hajú, vidám mintás ruhácskás, kis nemezbabák sokaságát ismerhetjük meg a blogján. Mióta nemezel?
– 2008-ban, amikor gyermeknevelési szabadságon voltam a kislányommal, hallottam, hogy lehet nemezelést tanulni a csíkszeredai művészeti népiskolánál. Egy ismerősöm hívott fel, elmondva, ahhoz, hogy elindulhasson a csoport, kellene négy-öt ember, de egyelőre csak ő van, és nem lenne-e kedvem hozzá. Kétéves tanfolyamot végeztem el Szász Judit irányításával, és nagyon megkedveltem a nemezelést. Mindig is nagyon szerettem a kézműves dolgokat, vonzódtam a textilekhez. Gyerekkoromban egyszer olvastam a nemezelésről, akkor nagymamámtól kértem birkagyapjút – fésületlen volt, csak megmosva –, és megpróbáltam összeállítani, ami sikerült is, hiszen lett egy lapocskám. Ennyi volt a próbálkozás, utána nem foglalkoztam a nemezeléssel. A tanfolyam során viszont nagyon megszerettem, valahogy azt érzem, hogy ez az a közeg, ahol a legjobban ki tudom magam fejezni.
– Egy korábbi interjú során Szász Judit meg is említette önt mint olyan tanítványát, akire büszke.
– Ennek nagyon örülök. De annak is örülök, hogy Judittal nagyon jó viszonyban vagyunk, bármikor bármilyen szakmai kérdéssel fordulok hozzá, mindig szívesen gondolkodik a lehetőségeken, és segít. Azóta tanultam már tőle „fazekalni” és szőni is…
– Gyerekkorában ennyiben merült ki a kézműveskedés?
– Öt-hat éves koromban varrtam babaruhákat, ha jól emlékszem, harmadikos koromban tanított meg nagymamám varrógéppel varrni. Az a fajta kislány voltam, aki még öt-nyolc osztályos korában is babázott, és ha nem szégyelltem volna, elvittem volna az iskolába az újabb és újabb, saját készítésű babaruhákat és babákat. Valahogy ez a babázás bennem maradt, nem szűnt meg, ezzel is magyarázható, hogy most is babákat készítek. A tehetségemet talán édesapámtól örököltem, bár édesanyám is sokat kézimunkázott, varrt, nálunk megszokott dolog volt a családban, hogy magunknak is el lehet készíteni egyszerűbb ruhadarabokat. De inkább édesapám volt a kísérletezőbb típus, amilyen azt hiszem, én is vagyok. Valamit elképzelek, és azt próbálom megcsinálni.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails