Pránapárna, kalotaszegi mintával

Kevés megrendelést tudok mostanában elvállalni, de ez is egy olyan volt, amire nem mondhattam nemet: egy tönkölyhéjjal töltött pránapárnára készítettem huzatot. Kalotaszegi minta került rá ezúttal is, a nagyírásos mintagyűjteményemből. Azóta, hogy elkészült az első ilyen mintájú párnám sem találtam még nemezre jobban felhasználható magyar mintát, és szerintem most is csodaszép lett a végeredmény. Az alap natúr barna berkegyapjú (sötétszürkében játszik a nemezelés után), a mintát merinó gyapjúból raktam ki, mégpedig egy natúr világosbarnából, fehér előfonatból és saját festésű bordóból). Mérete: kb. 35 cm átmérőjű, 12 cm magas.

Apró lény, elasztikus orrrmánnyal

A nemeznek van egy olyan tulajdonsága, hogy nagyjából úgy marad, amilyen vizes állapotában, még szárítás előtt. Aki próbált már sík lapot szárítani, ezt nagyon jól tudja, hiszen azt is, hogy egyenes maradjon, fektetve kell kiteríteni. Erre a hatásra rá lehet segíteni kötözéssel, ideiglenes varrással. Ezzel a módszerrel készült a lila lény orra: olyan, mint egy porszívócső, ki lehet húzni, és magától visszaugrik.

Itt meg már a három apró lény együtt ugrál a kerti padon:

Herceg, színesen

Palkó már a falon is jól mutatott Marcsi mellett, most egy pár közelebbi fotót is felteszek róla.
A ruháit, mint már írtam (és mutattam), fehér gyapjúból készítettem, utólag festettem Kenanthrollal, amiből, jelentem, még lehet tőlem vásárolni. Az ingre jókora nemezgombokat varrtam, hogy a pici kezek is elboldogulhassanak vele.