Sokszor csodáltam meg a waldorf-babák horgolt göndör haját fotókon, és érlelődött bennem a gondolat, hogy kipróbálom. Amikor már csak kevés volt hátra Barni érkezéséig, addig böngésztem a neten, amíg sikerült egy tiszta gyapjú, kézműves, ráadásul viszonylag elfogadható áru fonalat felkutatni. Egy barátnőmmel, aki waldorf-babákat varr, meg is rendeltük, de már az ő címére, mert tudtam, hogy valószínűleg kórházban leszünk a fonal megérkezésekor.
Gyorsan, talán már aznap, de lehet, másnap nekifogtam a babatest elkészítéséhez, hiszen tudtam, hogy a babahaj felvarrása még csak-csak belefér majd az időmbe, a baba megnemezelése azonban már semmiképp. Szóval, azon a bizonyos estén, úszás és a városban való rohangászás után, kihasználva egyedüllétemet, neki is láttam a nemezelésnek.
Ezek a
Marcsi-típusú babáim egy darabból készülnek, "építgetős" technikával, vagyis a félig kész végtagokat a testhez nemezelem, a fej ráadásul eléggé bonyolult szerkezetű, ahhoz, hogy később térbelivé lehessen kibontani. Szóval kellett koncentrálni, nagyon. És pepecselni is. No de akárhogy igyekeztem, éreztem, hogy ennek a nemezkisfúnak most pihennie kell, képtelen vagyok befejezni. Akkor éjjel megszületett Barni, a nemezbabának majdnem 3 hónapig kellett várakoznia.
Aztán egy este, amikor csodálatos mód mindkét gyerekemet időben elaltattam és én sem zuhantam még az ágyba, befejeztem a nemezelést és kitömtem a babatestet. Végül, mivel vészesen közeledett a kiállítás napja, ahol őt is be szerettem volna mutatni, nekiláttam a ruhák készítésének, majd utólagos festésének.
Nem volt egyszerű feladat, bár ezeken a napokon a főzést hanyagoltam, Barni, aki egyébként nyugodt és viszonylag sokat alvó baba, nem volt hajlandó fél óránál többet aludni. Ez az idő pedig körülbelül a gyapjúk előszedéséhez és a sablon megrajzolásához elegendő...
A hajat úgy horgoltam, hogy a babámat hordozókendőbe kötve fel-alá járkáltam és hurkoltam a pálcikákat, magam után húzva a gyönyörű barna göndörfonalat. Igen, eszembe jutott, hogy én most nem vagyok normális.
No, de meglett a haj, ami nagyon alapszintű horgolástudásom ellenére jól sikerült, és csodaszépen illeszkedik a fejformához.
A fotókon még a fehér ruhákban látható, azóta már kiszínesedett :)
Nagyon megszerettem az angora-gyapjúfonalból horgolt hajat, szerintem jól áll a kerekfejű babáknak is.
Kevés megrendelést tudok mostanában elvállalni, de ez is egy olyan volt, amire nem mondhattam nemet: egy tönkölyhéjjal töltött pránapárnára készítettem huzatot. Kalotaszegi minta került rá ezúttal is, a nagyírásos mintagyűjteményemből. Azóta, hogy elkészült az első ilyen mintájú párnám sem találtam még nemezre jobban felhasználható magyar mintát, és szerintem most is csodaszép lett a végeredmény. Az alap natúr barna berkegyapjú (sötétszürkében játszik a nemezelés után), a mintát merinó gyapjúból raktam ki, mégpedig egy natúr világosbarnából, fehér előfonatból és saját festésű bordóból). Mérete: kb. 35 cm átmérőjű, 12 cm magas.
A figyelmes szemlélő felfedezheti a színes ruhás fiúbabát, no meg valakit, akit eddig a blogon még nem láthattunk.
Nagyon különös érzés így, valaki más által lerajzolva látni egy babámat, aki azért felismerhetően Hendimédi... különösen jó :))).
Nemezkép, mérete kb. 50x80 cm.
Ezt a részt valamennyire megnemezeltem, aztán összekötöztem a tüskéket, és ezt így beleépítettem a sablonra készült lény hátába. Amikor teljesen megnemezeltem, kibontogattam a tüskéket...
Fotó: Slachta Kriszta
