Többen is kérdeztétek, mi az előnemez. Nem, semmi ördöngősség nincs a válaszban. Az előnemez az természetesen az, ami a nemez előtt van. Mármint időben, a gyapjú, és a készre gyúrt nemez közötti félidőben.
Szóval, lerakom a gyapjúrétegeket, leszappanozom, letapogatom, és jól megsimogatom, esetleg felcsavarom, és párszor meghengergetem.
A gyapjú szálai ilyenkor elkezdenek összekapaszkodni, az előnemez már anyagszerű, de még sérülékeny, nehezen, de széttéphető. Aki készített tojásmelegítő nyulat, annak mondom, hogy előnemez-állapotban vágtuk ki a fülrészt. Emlékeztetőül:
Az előnemez ugyanis már vágható ollóval, viszont, mivel a gyapjúszálak még nincsenek szorosan egymás mellé tömörülve, képes további gyapjúrétegekhez hozzákapaszkodni. Az előnemezből kivágott formák következésképp használhatók mintának. Én úgy készítem az előnemezes mintát, hogy a kivágott formákat hátoldalukkal felfele elrendezem a munkafelületen , beborítom gyapjúval, majd megnemezelem. Ennek hatására a gyapjúréteg szálai összekapaszkodnak az előnemez szálaival, és a minta szétválaszthatatlanul beleolvad a háttérbe.
Én gyakran használom ezt a módszert, mert ha már van elkészített előnemezem, gyorsabb a mintakirakás, viszont nem eredményez olyan erős kontűröket, mintha előfonatból készíteném, ezért általában körbehímzem az előnemezes mintákat.
Mutatok egy pár példát. Ilyen mintával készült legutóbb a csirkés baba ruhája:
Rozi ruhája szintén előnemezből van, amelyet merinói gyapjúból készítettem. Külön vágtam ki a törzset és a koronát, ez utóbbit színátmenetes előnemezből:
A merinói előnemez nagyon szép kontűrt eredményezett, ezért nem is hímeztem körül.
Egyik kedvencem ez az ősszel készült párna:
Itt egyenként kivágtam a házikókat, tetőket, ablakokat, a fák törzseit és koronáját, a holdat és csillagokat, majd szintén hímzéssel díszítettem. Ugyanez a minta labdán:
Végül, ha emlékszik még valaki a székpárnára, az két, egymásba fordított előnemezből készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése