Na most már játszhatunk

A nyakbavaló készítése közben arra gondoltam, hogy az ékszer birtoklásáért játékot hirdetek. Aztán... bevallom, szégyelltem volna felajánlani azt a nyakbavalót, mert nemhogy semmi különleges nem volt benne, még csúnya is lett. Akkor már nem fért az időmbe egy új medál elkészítése, és végül is bemutatódarabnak jó, de sajnos nem túl inspiráló. A legnagyobb baj az volt, hogy nem figyeltem arra, hogy egy ilyen kis felületen a fátyolnyi színréteg teljesen össze fog olvadni az alappal. És ez amúgy még nem lett volna olyan nagy baj, de sikerült a narancssárga komplementerét pontosan eltalálnom a lila gyapjú személyében, így az eredmény, mintha csak temperát kavartam volna, semmilyen szürkésbarna lett.

Aztán volt egy kis plusz időm, és elkészítettem ezt a medált:

A madár előnemezből kivágott kör, hímzéssel kiegészítve, és egy aprócska gyönggyel. No meg, természetesen, a karkötővel, amelynek a leírását napokon belül közlöm.

Szóval:

Játék indul!

Ezt a bolondos madárkát (nyakbavaló+karkötő) nyerheti meg az, aki hordani is szeretné, nem allergiás a gyapjúra, és a közepesen szúrós magas nyakú gyapjúpulóvert is képes fél óráig elviselni magán, vagy ajándékozói viszonyban áll egy ilyen személlyel, ráadásul egy megjegyzést is hagy ennél a bejegyzésnél

május  7-én 23 óra 59 percig.

Ha van kedved hozzá, és teheted, megköszönöm, ha hirdeted blogodban a játékomat, hogy mások is tudjanak róla.