Lilla, Tündérbogyó és a Mesepszichológia

Kádár Annamária pszichológusnőt is a nemezelés kapcsán ismertem meg... ő keresett meg, a blogom látta a munkáimat, és mára már szép Hendimédi-gyűjteménnyel büszkélkedhet. Egyszer viccesem megjegyezte, hogy az emeleti szobáját akár az én emlékszobámnak is nevezhetné. Aztán sorra jöttek a közös tevékenységek: kiállításra hívott Marosvásárhelyre, aztán az Óvónők Országos Konferenciáján tartottam meghívására műhelyfoglalkozást, legutóbb pedig Mesepszichológia című könyvének szereplőit, Lillát és Tündérbogyót készíthettem el nemezből, akiknek megszöletését nyomon követhettétek itt a blogomon is. Majd később több Tündérbogyó is kikerült a kezem alól. Ők már nem nemezeléssel készültek, hanem újrahasznosított anyagokból varrtam őket. Nemsokára itt, a blogon fogom közzétenni a szabásmintát, hogy mások is elkészíthessék saját Tündérbogyóikat.

A napokban jelent meg egy interjú a mesék szerzőjével, fogadjátok szeretettel!

Baba - aranyszőrű báránnyal

Ezt a babát egy olasz kislánynak készítettem. Ennyit tudtam róla, illetve még azt, hogy örökmozgó. Mindig próbálom magam elé képzelni azt, akinek a babát készítem. Nem is őt magát próbálom elképzelni, hanem azt a babát, aminek örülne. Abba az üres helybe, ami számomra ő, belelátok egy babát, ami kicsit ő is és kicsit én is vagyok. Aztán meg kitalálom, mi is legyen a ruhán. Valaminek lenni kell, anélkül nem baba a baba! Most valami miatt egy szép fehér bárányra gondoltam. Fehér selyemből "berakva". Aztán, ahogy nemezeltem a ruhát, bár a fehér selymet fehér gyapjúval takartam, előtűnt a leghátsó, napsárga réteg gyapjú. Az aranyszőrű bárány.

 

Elővettem a mesét is, és igen, azt hiszem, hogy ő a szomorú királylány, akit végül is mosolyra fakasztott a bárány tánca. Meg a leányé, a sütőasszonyé, a papé, a katonaé s a lováé, a takácsé, no meg a vargáé.

Hát így történt, hogy ilyen önfeledten tud mosolyogni az öreg almafa alatt.

Pöttyös baba-báb

 A nemezbabáim észrevétlenül bár, de folyamatosan nőnek. No, nem az egyes babák, hanem egyre nagyobbakat készítek. Nem szándékosan, de valahogy mindig így sikerül. Egy ideje készülök egészen pici kezekbe való babát készíteni. Sőt, kezekre. Mert ez a baba a ruhája alatt kicsit sem tömött, mint a nagyobb testvérei, így aztán bábozásra is alkalmas:

Épp gazdájára vár, a facebook-oldalamon meghirdetett játékban. Csatlakozzatok, ha tehetitek, a játék február 12-én délben zárul. És azok se keseredjenek el nagyon, akik nem használják a közösségi oldalt, a következő játékot mindenképp itt fogom meghirdetni, a blogon!