Vidékek lepett meg egy díjjal. "Szebbé teszed a világot"- mondja.
Ha meg így van, örülök. És úgy általában is, nagyon örülök. Az elmúlt kb. 10 évben folyamatosan elégedetlenkedtem. Semmi nem nagyon tudott lekötni, semmiben sem tudtam elmélyülni, mindig csak türelmetlenkedtem és nagyon akartam Valamit. Közben meg szemem sarkából figyeltem másokat, hogy mire vitték, és bevallom, szorongva gondoltam arra, hogy mi haszna lesz a világnak belőlem.
Aztán anya lettem. Nagyon sok mindent tanultam és értettem meg ezáltal. Nem egyik percről a másikra: négy éve tart az átalakulás. Lelassultam, átértékelődtek bennem a dolgok. Már nem szorongok, és ha másokra nézek, csak azért, hogy csodáljam őket. És igen, virágzom.
Ehhez pedig Ti is hozzájárultatok, mindannyian, akik olvastok, meg akiket én is olvasok. Ez a díj mindannyiotoké. Az én világomban meg csodálatos virágok nyílnak: Krisztallit sziporkái, borSHEka színei és szavai, Mici állatfigurái, Vattacukorhajú Mankák, Larionos fülesbabák, Aledi kislánykái, Jandó kedvessége és a Janka-fotók, vigyori Fércművek, Bemka babái meg a róluk készült képek, amelyek olyanok, mint egy-egy szappanbuborék-történet, ó, estig is sorolhatnám, de most el kell hoznom a kislányomat a napköziből.


