Konyha

Március 1. Beköltöztünk. Nagyon nem volt kész még semmi, a nappali és a konyha padlóját az előző 2 napon raktuk le. Közben pakoltunk, ezerrel. Azt hiszem, a költözés is megérne egy bejegyzést, lenne róla mondanivalóm. Szóval sehol sem álltunk, de költözni muszáj volt. A téglapadló száradgatott, épp felcsiszoltuk vizes csiszolóval. A barátnőm, látva, hogy nekem már semmire nincs energiám, csak üres tekintettel nézek magam elé, berendezett nekem egy ideiglenes konyhát. Volt két kisszekrény, amikben az építkezés is alatt tartottuk az edényeket, fűszereket, aztán bekerült a hűtőszekrény, a Zöld Szekrény, amit épp 8 éve vettem meg úgy, hogy átfestem... és egy ruhásszekrény, amit nem tudtak máshova beszuszukálni a költöztető barátaink, és ott maradt a konyha sarkában. Ez utóbbiból lett a fő tároló, s mivel a kamra még megépítés előtt áll, maradt is, kamraszekrénynek. A munkapad két tállal kiegészítve mosogatóvá avanzsált.

A következő héten aztán előkerült a turkált, és nagyon mély mosogatókagyló:

Et voilá, folyik a víz is, és még nincs március 8:

Körülbelül két éven keresztül jártam nagy rendszerességgel a bútorturkálókat, és sikerült is szerre beszereznem néhány Ikeás fenyőbútor-darabot. A két Ivar felsőszekrényt már nem volt időm kivárni, pedig meggyőződésem, hogy hamarosan megérkeztek volna, de végül megvettem őket újan. Hja, néha ilyet is tudok :). Megépítettük a téglalábakat, felszereltük a szekrényeket, polcokat, és meglett a pult egyik fele is. Amikor már ennyire voltunk, nagyon meg voltam elégedve. Május eleje volt, a konyhaszekrény alatt keltek a kopasznyakú csirkéink:

Erre a kompozícióra voltam akkor a legbüszkébb. És a sok szép, ragyogó borospoharamra, amiért a frissen vásárolt mosogatógépemnek újra meg újra hálás vagyok:

Június közepén, ahogy közeledett a szünidő, végül nekifogtunk a kagyló köré tervezett téglafal megépítésének. A gyerekeket 2 hétre a szüleimhez vittük, és újra bokáig ért az agyag és a sár a házban:

Ilyen volt:

És aztán ilyen:

És ilyen:

Legvégül meg ilyen:

A kagyló körüli részt fehérre festettük, a már sokat emlegetett viaszfestékkel, ami eredetileg fára van kitalálva, de jelentem, téglán is szuperül működik, mosható és vízhatlan felületet eredményez:

Itt látható a beépített nagyon-nagyon mély mosogatóm:

És itt a csupatitok sokfiókos szekrénykém. Mondanom sem kell, meglett férfiak és komoly nők nyitogatják óvodásokat megszégyenítő kíváncsisággal és lelkesedéssel a fiókjait. Egyikbe bele kellene építenem egy kis, ujjra koppintó fakígyót, amilyent vásárokban árulnak fadobozban:

Még nincs itt a vége fuss el véle, de 2 perc, és az ebéd tálalva :)