Lilla, a burokban született

Az amerikai és nyugat-európai nemezelőkre jellemző, hogy különböző furfangokkal próbálják lerövidíteni a gyapjú összenemezelődésének fáradtságos folyamatát. Nekem is vannak néha ilyen gondolataim, hogy de jó lenne egy-egy fázisnál megnyomni egy gombot, mialatt az a valami elkészítené a nemezt, én meg nyugodtan mondókázhatnék a gyerekeimmel (sajnos, be kell vallanom, nekem a kettő egyszerre sehogy sem megy... ). Egy szakkönyvben bukkantam egy elejtett félmondatra, miszerint harisnyába kötözött gyapjúgombócból pikk-pakk labda lesz a mosógépben. Felcsillant a szemem, hogy ki kell ezt próbálnom. 3 labdán teszteltem a metódust: az első csak alig volt összesimogatva, a második szálait annyira nemezeltem össze, hogy két ujjal összecsippentve még meg lehetett cibálni, a harmadik pedig úgy háromnegyedig volt kész, az összecsippentett szálak már nem emelkedtek el a labda többi részéről. Ezeket csavartam harisnyaszárba, majd tettem mosógépbe, intenzív mosásra, 6o fokon. Az első förtelmes lett, hatalmas gödrökkel és barázdákkal, a második kettőnek a felülete lett csúnyácska. Szerintem ez nem működik, és némi elégtétellel tudtam arra gondolni, hogy lám-lám, nem hiába dolgoztam mostanig annyit egy-egy babafejen.

És amikor már-már teljesen leírtam volna ezt a harisnyás mosást, bekattant valami: hát persze, a kész nemezt lehet így kicentrifugálni, sőt mosni, hát persze, hogy is nem nekem jutott ez eszembe!

A próbaalany Lilla volt, miután teljesen elkészült, és mivel tömör a feje és a teste is, nehezen tudtam volna kiszárítani, betettem egy rövid programra a mosógépbe, 3o fokon. Teljesen meghatódtam a látványtól, amikor kijött a gépből...