Csigabiga

Kipróbáltam a párnakészítést is, nem is olyan bonyolult, és viszonylag hamar el is készült. A bátor csiga viszont eléggé megfogott, rádöbbentem, hogy nem is tudom, milyen a csiga. Hát nálam ilyen. A szarvaival viszont tényleg sokat kínlódtam, amikor rájöttem, hogy ugyanolyan színűből kellene készíteni, mint a testét, akkorra már nem volt olyan gyapjúm. A szempillákat utólag varrtam rá, talán egy kicsit javítanak az összhatáson.

Egy nagyon kedves barátnőmnek ajándékoztam, remélem, fogja szeretni.

Boszorkánykalap és fekete macska

Az aprók táncházában, amelynek lassan egy éve vagyunk látogatói, farsangi mulatságot szerveztek. Meg is kérdeztem a lányomat, mi szeretne lenni, és minthogy azt mondta, Hófehérke, úgy döntöttem, akkor inkább boszorkány lesz (nem, Vekerdynek nem írok erről levelet). A boszorkánykalap, attól függetlenül, hogy nem tudom, végül is így készítik-e a nemezkalapot, jól sikerült, akárcsak a köpeny is, de bosszúból nem vette fel Nóri. Megérdemeltem, beismerem, és csak az vigasztal, hogy a táncházban ettől függetlenül jól érezte magát. A fekete macskának viszont nagyon örült, mepuszilta, és azt mondta: anya, mosolyog. Így aztán nem varrtam arcot neki, hadd mosolyogjon úgy, ahogy ő látja.

Kiskosár

Újabb üreges tárgy, a lányomnak készült, mivel nagyon szeret boltosat játszani. Éppen ma varrtam rá végre a fülét, így gyorsan elment a piacra, vásárolt kolbászkát (ugrókötél) és paradicsomot (sárga ujjfestékes doboz). Kicsit keményebbre is gyúrhattam volna, de ennyire futotta...