Az aprók táncházában, amelynek lassan egy éve vagyunk látogatói, farsangi mulatságot szerveztek. Meg is kérdeztem a lányomat, mi szeretne lenni, és minthogy azt mondta, Hófehérke, úgy döntöttem, akkor inkább boszorkány lesz (nem, Vekerdynek nem írok erről levelet). A boszorkánykalap, attól függetlenül, hogy nem tudom, végül is így készítik-e a nemezkalapot, jól sikerült, akárcsak a köpeny is, de bosszúból nem vette fel Nóri. Megérdemeltem, beismerem, és csak az vigasztal, hogy a táncházban ettől függetlenül jól érezte magát. A fekete macskának viszont nagyon örült, mepuszilta, és azt mondta: anya, mosolyog. Így aztán nem varrtam arcot neki, hadd mosolyogjon úgy, ahogy ő látja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése