Az újságcikk teljes szövege itt: http://www.szekelyhon.ro/magazin/hendimedi-a-nemez-csodai
– Színes hajú, vidám mintás ruhácskás, kis nemezbabák sokaságát ismerhetjük meg a blogján. Mióta nemezel?
– 2008-ban, amikor gyermeknevelési szabadságon voltam a kislányommal,
hallottam, hogy lehet nemezelést tanulni a csíkszeredai művészeti
népiskolánál. Egy ismerősöm hívott fel, elmondva, ahhoz, hogy
elindulhasson a csoport, kellene négy-öt ember, de egyelőre csak ő van,
és nem lenne-e kedvem hozzá. Kétéves tanfolyamot végeztem el Szász Judit
irányításával, és nagyon megkedveltem a nemezelést. Mindig is nagyon
szerettem a kézműves dolgokat, vonzódtam a textilekhez. Gyerekkoromban
egyszer olvastam a nemezelésről, akkor nagymamámtól kértem birkagyapjút –
fésületlen volt, csak megmosva –, és megpróbáltam összeállítani, ami
sikerült is, hiszen lett egy lapocskám. Ennyi volt a próbálkozás, utána
nem foglalkoztam a nemezeléssel. A tanfolyam során viszont nagyon
megszerettem, valahogy azt érzem, hogy ez az a közeg, ahol a legjobban
ki tudom magam fejezni.
– Egy korábbi interjú során Szász Judit meg is említette önt mint olyan tanítványát, akire büszke.
– Ennek nagyon örülök. De annak is örülök, hogy Judittal nagyon jó
viszonyban vagyunk, bármikor bármilyen szakmai kérdéssel fordulok hozzá,
mindig szívesen gondolkodik a lehetőségeken, és segít. Azóta tanultam
már tőle „fazekalni” és szőni is…
– Gyerekkorában ennyiben merült ki a kézműveskedés?
– Öt-hat éves koromban varrtam babaruhákat, ha jól emlékszem,
harmadikos koromban tanított meg nagymamám varrógéppel varrni. Az a
fajta kislány voltam, aki még öt-nyolc osztályos korában is babázott, és
ha nem szégyelltem volna, elvittem volna az iskolába az újabb és újabb,
saját készítésű babaruhákat és babákat. Valahogy ez a babázás bennem
maradt, nem szűnt meg, ezzel is magyarázható, hogy most is babákat
készítek. A tehetségemet talán édesapámtól örököltem, bár édesanyám is
sokat kézimunkázott, varrt, nálunk megszokott dolog volt a családban,
hogy magunknak is el lehet készíteni egyszerűbb ruhadarabokat. De inkább
édesapám volt a kísérletezőbb típus, amilyen azt hiszem, én is vagyok.
Valamit elképzelek, és azt próbálom megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése