Királylányos párna

Utolsóként ezt a párnát készítettem a tanfolyamon. A mintát csak szinte foltszerűen raktam ki vizes színes gyapjúból, a kontűröket utólag, hímzéssel alakítottam ki. A körbefutó, szabálytalan kettős előfonat-keretet hímzéssel, illetve színes igazgyönggyel díszítettem.

Táska péztárcával

Hogy a tanfolyam minden idejét kihasználjam, gondoltam, gyorsan nemezelek magamnak egy kulcstartót. Hát, a méretezés nem sikerült, így a hatalmas kulcstartóból végül egy szűkös pénztárca lett, viszont a színösszeállítás meg a minta annyira megtetszett, hogy másnap készítettem hozzá egy táskát. A fület meg a záró elemeket külön nemezeltem meg, és varrással rögzítettem.

Barna-fehér párna

 Ez a darab is a tanfolyamon készült, itt próbáltam ki picit nagyobb felületen az előnemezes technikát. A kabát aljánál, illetve a haj végénél nem nyírtam körbe ollóval az előnemezt, hogy dinamikusabb formát kapjak. A kész párnával viszont egyáltalán nem voltam elégedett, a pontos kontűrök és az elmosódó formák együttese nagyon hanyag összhatást eredményezett. Ezért végül kihímeztem, és a barna gyapjúfonal monotonitását itt-ott megtörtem egy pici narancsos-vöröses részlettel. A végeredmény szerintem már sokkal jobb. Sajnos a hímzés nélküli munkáról nem készült fotó, viszont én ekkor jöttem rá, hogy az a jó a nemezelésben, hogy nagyon sok lehetőség van a javításra-átformálásra, ha éppen nem tetszik, amit készítettünk, vagy nem úgy sikerült, ahogy elgondoltuk. Mert kísérletezni azért folyton kell...

Boszorkánypapucs Nórának

Gyerekpapucsot sem készítettem mostanig, erre is a nyár végi tanfolyamon nyílt alkalmam. Kunkori orrot formáltam rá, a szárrészt pedig nemez gombbal és akasztóval láttam el, így kényelmesebb a gyerek számára a viselete. Hátránya, hogy a lányom nem tudja egyedül begombolni. És az is, hogy éppen jó még, így nemsokára készíthetek egy újabbat.

Könyvborító

Augusztus végétől részt vettem egy három hétvégés nemeztanfolyamon, amelyen szintén Szász Judit oktatott.  A résztvevők nagytöbbsége teljesen kezdő volt, de ennek ellenére (vagy éppen azért, mert újra feleleveníthettem a kezdeteket?) nagyon sokat tanultam itt is. Könyborítót már régebben szerettem volna készíteni, de sosem volt rá alkalmam, így most végre kipróbálhattam. A minta kirakásánál addig gondolkodtam, amíg a barnára kirakott kisszekeret ugyanolyan barna gyapjúval fedtem le. A láthatatlan szekér így aztán bőrborítást kapott. Az egész mintát domborító varrással hímeztem körbe, ami által, bár a varrás maga láthatatlan, egy pici plasztikusságot nyert. Az alakok arcát hímzéssel alakítottam ki. A gombot és a "gomblyukat" utólag nemezeltem meg, és a titokzatos láthatatlan varrással öltögettem a kész könyvborítóhoz.